Ha az eredeti foglalkozásomat kérdezné valaki, azt válaszolnám, villamosmérnök vagyok, hiszen abból szereztem a diplomámat. Az élet azonban úgy hozta, hogy az utóbbi időben már teljesen más tölti ki az életem nagy részét – rájöttem ugyanis, milyen boldoggá tesz az, ha kézműveskedhetek. Azt mindig is tudtam magamról, hogy szeretek origamizni, hajtogatni – technika órán is mindig jó voltam. Persze ez mind nem is csoda, hiszen különben az eredeti szakmámban, villamosmérnökként sem boldogulnék túlságosan jól. Az azonban, hogy az efféle tevékenységek művészi, kreatív oldala is érdekel, hát ez bizony egy új felfedezés magam számára is.
Azzal kezdődött, hogy a fiamnak, Palinak készítettem különböző kis játékokat, figurákat a már nem használatos újságpapírokból. A végeredmény azonban nemcsak kisfiamnak, de nekem is megtetszett: miért ne készíthetnék ilyeneket minden nap? – kérdeztem magamtól. Olyan örömet okozott a kézműveskedés, amit már nagyon régóta semmi sem. Elkezdett egyre inkább nőni a repertoár: már csavarokkal, szögekkel, fával, fémmel is dolgoztam. Végül aztán, hogy semmire ne mondhassam, hogy nem próbáltam ki, feleségem bevezetett engem a hímzés és varrás rejtelmeibe is. Nem mondom, furcsa érzés volt beleszokni, de miután ez sikerült, azt gondolom, ezen területeken is egész szép dolgokat kezdtem el alkotni.
Miután már az egész lakásunkban tornyokban álltak a különböző nyersanyagok, eszközök, valamint kész termékek, kedves feleségem, Emese feltette a kérdést: nem szeretném ezeknek egy nagy részét eladni, hogy valami pénzt is lássunk a hobbimból? És miután jobban belegondoltam, teljesen jogos volt a kérdése az én kis drágámnak. Összepakoltam hát azt a rengeteg mindent, amit készítettem az elmúlt időkben (kivéve persze azokat, amiket a gyerekeimnek alkottam), bepakoltam őket az autóba, és elindultam velük Budapestre, hogy eladjam őket – úgy gondoltam, őt mégis csak nagyobb a felvevőpiac, mint errefelé nálunk, egy kis faluban. A tervemben már csak egy lépést nem teljesítettem maradéktalanul: autópálya matricát kellett vásárolnom, a minél kényelmesebb és gyorsabb odaérkezés érdekében. Szerencsére nagy probléma ezzel kapcsolatban sem akadt: a www.autopalyamatrica.hu internetes oldalon elképesztően egyszerűen lehet online is megvásárolni a kívánt matricát. Ezt tettem én is, így miután felkerestem a www.autopalyamatrica.hu honlapot és nagyjából öt perc után dolgom végeztével már ki is léptem onnan, már tényleg nem volt más dolgom, mint hogy elinduljak Budapestre, és értékesítsem a portékámat. Szerencsére ez maradéktalanul sikerült, vitték, mint a cukrot 🙂 Úgy látszik, tényleg van hozzá valami érzékem… Így hát boldogan, gazdagon és gyorsan értem vissza kis családomhoz, akikkel egy kiadósat vacsoráztam, majd utána megint nekiálltam dolgozni a kis műhelyemben. Hiába, a szenvedély, az szenvedély…