Világ életemben odavoltam a kézműves termékekért, és nagyon ragaszkodtam ahhoz is, hogyha valamilyen személyes tárgyamat díszíteni akarom, akkor az a saját kezem munkájával történjen meg. Ilyen módon ugyanis úgy gondolom, hogy sokkal szebb lesz a végeredmény, és sokkal jobban fogja az én személyiségemet tükrözni, mintha csak megvettem volna valamit a boltban.
A kézműves kurzusomra járó embereknek is ugyanezt szoktam hangoztatni: amit csak lehet, személyesen, szívvel-lélekkel készítsünk el, beleadva saját gondolatainkat. Attól félek azonban, hogy néha nem hangsúlyozom, hogy ezt természetesen nem lehet minden esetben megtenni.
A nyilvánvaló esetekre már ki kellett térnem, így elmondtam, hogy senki se akarjon gázpalackba kalapáccsal mintát veretni, vagy ne tegyük lehetetlenné a saját életünket azzal, hogy a használati tárgyainkra törékeny mintákat erősítünk, ami miatt nem lehet őket többet alkalmazni eredeti céljukra.
Mint azonban kiderült, még így is vannak problémás esetek: múltkor egyenesen egy IPad képernyőért akartak engem felelőssé tenni!
Egyik vendégem ugyanis az üvegdíszítési technikák megismerésén felbuzdulva az IPadjére akart egy szép mintát készíteni – nagyon hamar rá kellett azonban jönnie, hogy miután felvitte, nem tudja többet használni az érintőképernyőt.
Sőt, a minta miatt a képernyő megbolondult, és az Ipad teljesen magától is cselekedett folyamatosan, amíg le nem vette. Mivel azonban ezt a részét az ijedtségtől elkapkodta, a képernyő eszméletlenül karcos lett az egész művelet végére, és szinte alig volt szöveg, amit le lehetett alatta olvasni, bármilyen alkalmazásról vagy weblapról legyen is szó.
Ráadásul a képernyő érzékelői is tönkremehettek, mivel a koppintásokra már egyáltalán nem úgy reagált a műszer, mint korábban – szinte mindent kétszer-háromszor kellett próbálni, hogy működjön.
Az ideges ügyfél természetesen engem akart felelősség tenni az egészért, hisz a technikát az én kézműves órámon tanulta. Elég hamar sikerült viszont vele megértetnem, hogy ettől függetlenül, az, hogy ő ezt a saját IPadjén használta, és most Ipad képernyő javításra van szüksége, az már nem az én felelősségem, hanem az övé.
Miután lenyugodott, bocsánatot is kért, így végül én is felajánlottam neki, hogy segítek megoldani ezt a helyzetet, amibe került.
Ennek a biztos módja az lehetett, hogy megpróbálunk találni neki egy budapesti helyet, ami vállal IPad képernyő javítást még ilyen szélsőséges esetben is.
Végül sikerült kiválasztani egy helyet, ahol mindezeket meg tudták oldani, Ő azonban nem volt túl elégedett a magas árakkal. Mint mondta, biztos benne, hogy tudna találni olyan helyet, ahol olcsóbban megcsinálják, csak nem az interneten kell keresnie, hanem az olcsóbb kerületekben járkálva.
Erről azonban még én is tudtam, hogy nem jó ötlet: az árak nem hasraütés szerűen vannak kitalálva, hanem azért, mert annyit is fog érni, amit csinálnak.
Elmagyaráztam neki, hogy azok a helyek, amikről ő beszél, valószínűleg nem ugyanazt a minőségű szolgáltatást nyújtják, mint egy rendes képernyőszerviz: csak hogy a legegyszerűbb dolgokról beszéljünk, ők valószínűleg utángyártott, olcsóbb alkatrészekből fogják ugyanaz a cserét elvégezni, míg egy jól felszerelt üzlet mindig eredeti, gyári elemet szere be.
Ez jelentheti például azt, hogy amit olcsóbban szerelnek be, az hamarabb is fog tönkremenni, és rövid időn belül lehet, hogy újra cserélni kell.
De ha nem megbízható a hely, akkor már az is lehet, hogy munka közben vétenek valami bakit, ami miatt a képernyő bekalibrálása vagy érzékenysége nem lesz olyan, mint amit elvárnánk. Vagy hogy csak igazán egyszerű dolgokról beszéljünk: az esztétikával se fognak annyit törődni.
Azon kívül, mit szépítsük: aki kézműveskedni kezd az IPadjának a képernyőjén, az vállalja a következményeket, bármennyibe is kerülnek. Tudtuk, hogy ez a javítás nem lesz olcsó, akkor viszont fizessük ki már rendesen a teljes összeget.
Végül meg is egyeztünk abba, hogy ide fog elmenni IPad képernyő javítást kérni, mivel szakmai szempontból is ez tűnt a legjobb helynek, így nem fogja rá az árat sajnálni.
Legközelebbi kézműves órámra is eljött, és akkor elmesélte, hogy sikerrel járt, és tényleg nagyon kedvesen és segítőkészen fogadták. Megmutatta IPadjét, ami a javítás után úgy nézett ki, mint újkorában, és teljesen jól is működött.
Egy hónap múlva pedig azt is láttam, hogy végül vásárolt rá egy egészen szép tokot – úgy látszik szerencsére lemondott arról a halva született ötletről, hogy ő maga díszítse fel a kijelzőjét.