Nem csak a karácsonyi ünnepekre, de az év bármely időszakában, bármilyen alkalomra szeretek saját kézzel készített meglepetést adni ajándékként. Annyira személyesnek és őszintének tartom az ilyen ajándékokat, hiszen a legnagyobb megbecsülést és tiszteletet jelenti szerintem az, hogy a készítő rászánja az idejét a meglepetés elkészítésére. Számomra a legnagyobb becsben mindig ezek az apróságok vannak, talán éppen ezért szeretek én is ilyeneket csinálni. Gyerekkoromban igazán kreatív voltam, szinte mindenből tudtam valami kézzelfoghatót kovácsolni és mosolyt csalni az emberek arcára. Szó szerint faltam a kézműves magazinokat, a szüleim nem győzték hordani nekem az újabb és újabb számokat. Nagyon szerettem például papírból készíteni kisebb csodákat, sokat meg is tartottak belőle a mai napig a szeretteim. Aztán ahogy cseperedtem, egyre inkább kerestem azokat a dolgokat, amiknek esetleg valami funkciója is lehet az esztétikum mellett. Mivel nagyon szeretek enni, hamar eljutottam arra a pontra, hogy nem baj, ha ez a keresett funkció abban valósul meg, hogy a készített meglepetés ehető. Csináltam tehát mindenféle színes-szagos, díszes süteményeket. Először csak kicsiben, díszítettem mézeskalácsot, csinos celofánba csomagoltam házilag készített Raffaello-t, aztán ahogy ügyesebb lettem már 1-2 tortacsodát is összedobtam pár óra alatt. A siker szerencsére sohasem maradt el, mindig nagy hála övezte ezeket az ajándékokat. A közeljövőben gondolkozom valami speciális lekváron, ami tipikusan az enyém lesz, illetve még különböző szárított gyümölcsökön és csokiba mártott gyümölcsökön is, de ez még a jövő zenéje, ha sikerül megalkotnom őket úgyis megírom egy következő bejegyzésben.
Na de, mint ahogy az az előzőekből kikövetkeztethető, meglehetősen sok időt töltök a konyhában. Rendkívül fontos éppen ezért, hogy minden kézre álljon és minden ergonomikusan, komfortosan legyen kialakítva, hiszen ezzel magamat is védhetem illetve adott esetben időt is spórolhatok. Éppen ezért arra gondoltam, hogy egy kis csinosítást eszközölök a helyiségen. Nem feltétlen gondolkozom teljesen új eszközökben, hiszen a konyhabútor felújítás olcsón megúszható a totális garnitúraváltáshoz képest. Főleg, hogy alapvetően nem vagyok elégedetlen a jelenlegi elrendezéssel, leginkább talán csak a munkalapokat kellene kicserélni, illetve 1-2 új gépet beszerezni. Egy komolyan váltást ugyan sajnos nem engedhetnék meg magamnak, de azt hiszem ennyi nekem is bele fog férni, hiszen nem kell újra méretre szabatni és beszereltetni az egész szekrénysort, csak új munkalapot kell hozzá választani, azt méretre vágatni és a helyére tetetni. Ehhez még szeretnék új mosogatótálcát új csappal, szeretnék végre egy mosogatógépet és ráadásként szükségem volna még egy új sütőre is, mert a mostani már kezd nagyon féloldalasan sütni. Én pedig a már korábban említett okokból értelemszerűen nem tudok és nem is akarok lemondani a tökéletes süteményekről.
Annyira sokféle lehetőség kering az interneten, ha konyháról van szó, hogy az embernek nincs egyszerű dolga, mit és mi alapján válasszon. Az ár legyen a meghatározó? Vagy a minőség? Egyáltalán, egyértelmű összefüggés van az ár és a minőség között ezen a területen, vagy bele lehet nyúlni minden árkategóriában jóba és rosszba egyaránt? Az igazság talán ehhez utóbbihoz áll a legközelebb. Mindenki megtalálhatja a magának legoptimálisabb árfekvést és az annak megfelelően esztétikus és strapabíró termékeket. Egy olcsóbb termék is lehet olyan szép, mint egy drágább, csupán lehet, hogy a kedvezőbb árú nem lesz olyan sokáig díszesen, pláne sőt, ha én napi szinten szeletelem rajta a fondantot. Míg egy drágább kivitel esetében talán joggal várhatjuk el, hogy egy év után ne legyen kopott, elnyűtt kinézetű a munkalapunk, ha egy zsák pénzt elszórtunk rá. Érdemes tehát először talán tisztázni magunkban, hogy milyen rendszerességgel, mennyi időt töltünk a konyhában. Hétvégi szakácsok vagyunk? Akkor bizony elég lehet egy olcsóbb kivitel is, nem lesz nagy az amortizáció. Vagy netán mindennap a konyhában sürgünk és alig lehet onnan kirobbantani minket? Ebben az esetben bizony érdemes elgondolkodni azon, hogy mélyebben a zsebünkbe nyúljunk, már ha persze megtehetjük, hiszen hosszútávon érdemesebb egyszer kifizetni egy nagyobb összeget, mint évente cserélgetni a pultot és újra meg újra fejet vakarni és bosszankodni az ezzel járó stressz és macera miatt.
De mégis mik közül lehet választani, ha már a munkafelületekről beszélünk? Természetesen léteznek tömör fából készült pultok. Ezek az egyik legdrágább kivitelek, de talán a leginkább gyönyörűbbek is. A fa tömörsége, természetesen erezete soha nem megy ki a divatból, mindig jó választás. Azonban nem csak esztétikuma miatt ennyire kedvelt, hanem legalább ugyanennyire a tartóssága és kopásállósága végett. Nagyon strapabíró felületről van szó, hiszen ha jobban belegondolunk, miből építkeztek az emberek évszázadokon keresztül: hát leginkább fából. Nem csoda, hogy ez most is ennyire széles körben kedvelt megoldás, hiszen egy szép lakkozással hosszú-hosszú évekre le van tudva a gond a konyhapultról. Fontos azonban szem előtt tartani azt is, hogy a fa bizony nagyon érzékeny tud lenni a vízre, gőzre, illetve a páratartalom ingására, éppen ezért oda kell figyelni a lakkozásra, hogy mindig a lehető legjobban fedjen, ne kopjon meg, ha pedig mégis sérül, érdemes minél előbb pótolni és javítani, hogy alatta a fa ne károsodhasson. Többféle árkategória létezik természetesen, fa és fa között hatalmas különbség lehet minőségben és kinézetben is, szín és erezet tekintetében. Ennek fényében a puhafa bútorok, mint például tipikusan a fenyőből készült tárgyak a legolcsóbbak. Ennél drágábbak a keményfa berendezések, mint például a tölgyből és bükkből készült darabok. A legmagasabb minőséget pedig a dió és a cseresznye képviseli, mint minőségben, mint pedig esztétikumban. Nem véletlenül fáj a szívem egy jó vastag diófa bútorlapért… Lehet persze trükközni, egy ügyes pácolással az olcsóbb fák is tűnhetnek nemesfának, azonban egy szakavatott szem könnyen észreveszi a turpisságot, nem is beszélve a minőségbeli különbségről.
Ha nem a tömör fa mellett tesszük le a voksunkat választhatunk még MDF lapot (Medium Density Fiberboard), vagyis közepes sűrűségű farostlemezt. Hazánkban ez igazán gyakori, hiszen kedvező ára mellett tartós és számtalan kivitelben megrendelhető, függően attól, hogy milyen színt képzeltünk el a konyhánkba. Édesanyám konyhájában például 20 éve ez van és anélkül, hogy különösebb figyelmet fordítottunk volna rá, ugyanolyan gyönyörű, mint 20 évvel ezelőtt. A strapabírása tehát nálam tökéletesre vizsgázott. Ez talán annak is köszönhető, hogy az MDF lapok esetében tudható, hogy valamilyen nemesfa rostjából, törmelékéből préselik magas nyomás alatt.
Ezzel szemben a laminált bútorlapoknál erre nem feltétlen van garancia, éppen ezért sokkal nagyobb a minőségbeli szórás is közöttük. Azonban ez a legolcsóbb megoldás, ezt nem szabad elfelejteni. Mindemellett pedig műanyag bevonatot kap a préselt bútorlap, így a konyhában tipikus vizes, gőzös, párás közegekkel szemben jó ellenálló képessége van. Az esztétikai oldala kifogásolhatatlan, hiszen ezt is olyan fóliával vonjuk be, amilyennel csak akarjuk, tehát könnyedén találhatunk a konyha többi részével harmonizáló megoldást.
Ezen kívül persze léteznek még más megoldások, akár szélsőségek is, mint például a márványlap – na de persze ez nekem nem opció, ezért nem is foglalkozok vele. Nem lesz egyszerű kiválasztani a színben és persze árban is megfelelő opciót, de talán a jövő héten elkezdem járni a barkácsáruházakat. Remélem hamar meglesz a tökéletes, hogy aztán nekiláthassak gépeket is keresni, az sem lesz kis meló…