A múlt héten, éppen amikor a nyári gumi árakról beszélgettünk a testvéremmel, hasított belém a gondolat, hogy mennyivel jobb azoknak az embereknek, akik abból élnek, amit szeretnek. A testvérem ugyanis autószerelő, és valahogy az jött szóba, hogy így, hogy ennyire enyhék a telek, vannak emberek, akik már fel sem akarják tenni télre a téli gumikat. Persze ez elég nagy felelőtlenség volna, de mondta, hogy többen is megkeresték ezzel idén, hogy fennhagyhatják-e a nyári gumikat. Ő persze lebeszélte őket erről. Ezektől jutottunk el valahogy a gumicserék meg az árak témájáig. És amikor mondta, milyen áron dolgoznak ők, arra gondoltam, ennél biztos van olcsóbb is. És tényleg, ahogy rákerestem a nyári gumi árakra, találtam egy helyet, ahol a testvérem munkahelyéhez képest jóval olcsóbban juthatok hozzá ezekhez az abroncsokhoz. Plusz ahogy láttam, választék az van bőven, még én, aki alig értek a témához, sem tudnék választani. Persze ez most mellékes, csak ne szóljatok a testvéremnek róla, hogy lecseréltem őket.
Amiről eredetileg beszélni szerettem volna, az az, hogy arra gondoltam, miközben az autógumik volt a téma, hogy szinte látszódott a csillogás a szemében, amikor erről beszélhetett. Nem elég, hogy egész héten autókat bütyköl, még szabadidejében is tiszta élvezettel számol be nekem mindenféle alkatrészről – holott tudja jól, hogy engem ez baromira hidegen hagy, talán kereket sem tudnék jól cserélni, ha arról lenne szó –, hogy miként mennek tönkre, és hogyan kell javítani. Én ilyenkor csak kedvesen bólogatok, és néha olyan komoly kommenteket fűzök hozzá, mint például: „Aha, igen.”
Amikor eljöttem tőle, ezt irigyeltem meg. Mert én, noha talán fizikailag kevésbé megerőltető munkát végzek hozzá képest, naphosszat ücsörgök a munkahelyemen, beszélgetek az ügyfelekkel, és excel táblákat szerkesztgetek. Szóval elkezdtem gondolkodni, hogy mi is az, amit eleinte csak szabadidőmben űzhetnék, s később akár fel is futtathatnám. Így jött a kézművesség ötlete, mert régen még külön iskolai szakkörre is jártam az általánosban, és azt élveztem is nagyon. Jó kézügyességem van alapból.
Szóval elhatároztam, hogy megpróbálok készítgetni mindenfélét: eleinte ékszereket tervezek, kis karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat, hajpántokat. Majd idővel bízom benne, hogy akár egy saját brandet is kialakíthatok belőle, és egyszer saját honlapon árulhatom őket. Az első visszajelzéseim nagyon pozitívak, a lány ismerőseim rendszeresen hordják ezeket az ékszereket, a barátaim pedig örülnek, hogy a barátnőiknek nem kell a plázában valami méregdrága ékszerüzletből vásárolniuk. Ki tudja, talán egyszer én is megélhetek abból, amit szeretek csinálni. De nincsenek illúzióim. Ez a világ manapság már nem arról szól elsősorban, hogy mit szeretnénk csinálni, mihez van kedvünk, hanem arról, hogy milyen lehetőségek vannak éppen. Hát nekem most ennyi jutott. Gőzerővel gyártom az ékszereket, és csak reménykedem, hogy elérhetek egy olyan minőséget, amivel később képes leszek függetlenedni azoktól a gyűlöletes excel táblázatoktól.