Ha jó kézügyességgel vagy megáldva, az tényleg nagy áldás.
Nekem nagyon jó kézügyességem van.
Az öcsém esetében kézügyességről nincs módunk igazán beszélni.
Keze van. Ügyessége nincs.
Én egész életemben mindig imádtam a technikaórákat, meg a kézműves feladatokat, és simán origamiztam, olyan pontos másait készítettem el a könyvben példaként szereplő origami állatkáknak, hogy a tanárok nem győzték firkálni be az ötösöket a naplóba.
De az öcsém, mikor első technika jegyét megkapta, kapott egy üzenetet mellé a tanártól – aki anyánk régi iskolatársa és jó barátja volt –, hogy erre igazából egyest kellett volna adnia, de technikából nyilván nem fogja megbuktatni tesómat.
Szóval a lényeg csak annyi, hogy amíg én nekem soha nem okozott semmi gondot, magamtól tanultam meg kenyeret kenni, kalapáccsal szegeket verni a falba, használni különböző eszközöket, amikkel apám babrált meg barkácsolt hétvégenként, addig öcsém számára problémás volt megtanulni azt is, hogyan kenjen szépen meg egy kenyeret.
Nem tudom, miből eredhet ez, mert egyébként meg rettentő okos, de valahogy az agya nem képes feldolgozni ezeket a manuális jellegű mozgásokat.
Nem tud leutánozni egy mozdulatot, amit mondjuk egy csavarlazítóval mutatnak meg neki – cserébe fejből idézi neked Vörösmarty bármelyik versét, és kívülről tudja, melyik magyar vers hányadik soránál van soráthajlás, meg mit tudom én.
Épp ezért volt meglepő, amikor kitalálta idősebb korában, hogy a jogosítvány megszerzése után motorozni fog.
A család amúgy is tartott attól, hogy az ő kezébe kormány kerüljön, de hogy még egy motoré is legyen az, azt igazán nem tartottuk biztosnak.
De úgy alakult aztán, hogy a jogosítványt simán megszerezte, még csak fel sem merült a bukás lehetősége, noha rengeteg időt töltött apámmal a kocsi felhajtott motorháztetője előtt, hogy megtanuljon ezt-azt.
Vagy mondjuk azt, hogyan kell kereket cserélni – na mondanom sem kell, annak, aki egy kenyeret is csak olyan rondán tud megkenni, hogy a legéhesebb ember étvágyát is elveszi, az autó kerekének kicserélése egyáltalán nem kivitelezhető feladat.
Mindenesetre apám elég sokat foglalkozott vele, mert ő eltántoríthatatlan volt a vezetés szándékától. Végül tényleg úgy alakult, hogy meglett a jogsi simán, és hamarosan a spórolt pénzén már motorokat nézegetett.
Vett is egyet használtan, és talán ő volt akkor a legboldogabb ember a világon. Közben én meg saját kis brandet építettem ki a kézművességből, és különböző mini tárgyakat kezdtem gyártani. Lányoknak ékszereket, fiúknak meg például csalikat a horgászbotra.
Különböző anyagokból munkáltam meg őket, és nagyon sokan megszerették ismerőseim közül, mert azt mondták, erre jobban jönnek a halak, mint azokra, amiket a boltban lehet kapni. Szóval elég az hozzá, hogy amíg az én kézügyességem továbbra is a helyén volt, tesómé pedig semmit sem változott.
Történt egyszer ugyanis, hogy amikor kifogyóban volt a motorolaj a motorjából, már csak egy kevés volt otthon. Mondta, hogy azzal kicseréli, de amilyen ügyes, sikeresen melléöntötte a jelentős részét, mert valahogy az ő motorján kisebb a nyílás, amin keresztül újra lehet tölteni.
Úgy megsajnáltam, hogy felajánlottam, hogy veszek neki én egyet, méghozzá valami márkásat, és majd segítek beletölteni. Megnéztük, mi a legjobb minőség, és rátaláltunk a Mannol termékekre, amik nagyon jó árban voltak azon a honlapon, ahol megtaláltuk őket.
Utána olvastunk máshol is, és csak pozitívumokat tudtak leírni róla, meg hogy ez az a termék, ahol a minőség méltányos árral párosul. Úgyhogy megrendeltük, és nagyon hamar meg is kaptuk. A kiszállítással semmi gond nem volt, másnap reggel már csengetett a futár, és hozta a megfelelő Mannol termékeket, mert mondanom sem kell, többet rendeltünk, ha már ennyire jó árban vannak – a motorolaj pedig mindig kell, mert nálunk mindenki hajt valamilyen járművet.
Szóval így alakult, hogy tesóm kézügyességének nem létezése miatt rátaláltunk a tökéletes márkára a motorolajok közül. Ehhez az kellett, hogy a régebbi olajat szinte egészen melléöntse. De néha a rossz dolgokból is születik jó, ezúttal ez történt. Ki hitte volna, hogy valaha még bármi előnyét látjuk annak, hogy a világ legtehetségtelenebb két kezével verte meg a jóisten.
Így legalább a motorolajok terén művelődtünk egy kicsit. Én azóta is gyártom a kis eszközeimet, és csináltam neki egy mini tölcsért, hogy ha nem vagyok kéznél, akkor is bele tudja tölteni az adott Mannol olajat a motorjába.
Ő pedig szeli az utakat, és magabiztosabban vezet, mint bárki más a világon.