Régóta tudom, hogy ékszerész szeretnék lenni, azért is végzem épp az ötvös képzést, és készülök az aranyművesre. Azt hiszem édesanyám szeretette meg velem a kézműves tevékenységet, hiszen kis koromtól kezdve folyamatosan mindenféle képzésre elvitt magával. Tanultam kötni, varrni, hímezni, kerámiázni, gyöngyöt fűzni, nemezelni és faragni. Szabad időmben kollázsokat készítettem és tortákat sütöttem. Persze nehéz volt olyat találni ezek közül, amiből igazán meg tudnék élni, de éreztem, hogy számomra ebben áll az igazi elhivatottság: a saját kezemmel alkotni és létrehozni dolgokat, amelyekkel az emberek magukat vagy a környezetüket díszíthetik.
Az említett ismereteim alapján két dologban láttam a megélhetőségi lehetőséget: az ékszerész vagy a varrónői szakmában. Az hogy végül is miért ékszerésznek tanulok, és nem ruhákat varrogatok, az egy érdekes és kissé szomorú történet. Legalábbis számomra csúnya véget ért.
Tizenhét éves koromban úgy éreztem, hogy a kézügyességem már annyira mesterfokon van, hogy bármit meg tudok csinálni, amit elképzelek. Annyira magabiztos voltam, hogy úgy döntöttem, hogy egy saját készítésű ruhában jelenek majd meg szilveszteri bulin, ami egyben a tizennyolcadik születésnapom is volt. Egy hosszú ujjú, térdig érő, testhez álló kötött ruhát képzeltem el, egy övvel a derekamon. Persze bőrdíszmű képzésen soha nem voltam, úgyhogy az övet azért nem terveztem én megcsinálni.
Október végén született meg bennem az ötlet, hogy én készítem el a ruhámat, és azonnal terjeszteni is kezdtem a barátnőim között. Valószínűleg hittek nekem, mivel ismerték, hogy mennyire szeretem az ilyesmit, de azért ők is tudták, hogy tolltartónál nagyobb dolgot nem varrtam még soha. Ráadásul ezt nem csak megvarrni terveztem, hanem én akartam megkötni is az anyagot hozzá, ami azért nem kevés időt igényel. Miután hetekig porosodott a megvásárolt fonal a szobámban, egy széken, november végén sikerült rávennem magam arra, hogy neki fogjak a kötésnek. Természetesen mindezt bármiféle szabásminta nélkül gondoltam megcsinálni. Két hétig kínlódtam a szobámba zárkózva, amíg egyszer óriási sírásba törtem ki édesanyámnak, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. Szegény, ő volt az egyetlen, akinek nem mondtam el a tervemet, hiszen meg akartam lepni vele. Sikerült is, csak egy kicsit másképp. Már alig volt néhány nap karácsonyig, anyának nem volt ideje segíteni, hiszen rengeteg dolga volt a háztartásban. Teljesen kétségbe voltam esve és végül arra a döntésre jutottam, hogy vásárolni fogok magamnak egy ruhát. A suliban mindenkinek azt mondtam, hogy jól haladok a ruhámmal, de mivel a ruhavásárlás időpontjában már vakáció volt, így valahogy meg is feledkeztem róla, hogy mit hazudtam.
A lustaság nagyúr, a vásárlást is elég sokáig halogattam. Utolsó napokban úgy döntöttem, hogy inkább online oldom meg és rendelek egyet. Ahogy nézegettem a ruhákat, eszembe jutott, hogy mindenkinek azt mondtam, hogy saját magam által varrott ruhában leszek. Beijedtem és gyorsan kerestem egy oldalt, ahol árulnak kötött ruhát és kiválasztottam egy olyat, ami nagyjából hasonlított az eredeti terveimhez.
Gondolom, mesélnem sem kell, hogy a bulin egy osztálytársam pontosan ugyanolyan ruhában volt, mint én. Ez volt a lehető legrosszabb tizennyolcadik szülinap, amit az ember el tud képzelni magának. Mindenki rajtam röhögött a hátam mögött, én meg megfogadtam, hogy soha nem fogok ruhát varrni, mert utálom még csak a gondolatát is.
Akkor persze nagyon rosszul éreztem magam, de utólag vissza gondolva több haszna is volt a sztorinak. Az erkölcsi tanulságon túl az a legjobb, hogy a kötött ruha keresgélése közben megismerkedtem ezzel a szuper webshoppal. Olyan ritkán és nehezen talál az ember olyan online üzletet, ahol minőségi ruhákat árulnak. Be kell vallanom, kissé lusta vagyok, és ezért mindig is nagyon feküdtem nekem az, hogy online vásároljak és ne futkorásszak különböző termékek után. Mindezek közül pedig a ruhavásárlás a legnehezebb, hiszen sokszor jártam úgy régebb, hogy a ruha, amit kézhez kaptam, meg sem közelítette azt, ami a képen szerepelt. Na, pontosan ilyen problémáim nincsenek már, amióta erről a webshopról rendelek ruhákat. Már anno a kötött ruhától is le voltam nyűgözve, de azóta folyamatosan csak gyűjtöm a pozitív tapasztalatokat. És hogy még egy szót szóljak a legendás kötött ruháról: mindez a sztori már öt éve történt, és én a hecc kedvéért azóta is mindig abban a ruhában töltöm a családommal a karácsonyi ebédet, és még mindig tökéletesen mutatok benne: nem nyúlt el a mosástól, nem kopott ki a színe sem. Olyan, mintha csak tegnap hozta volna a futár.