Már egészen kisgyerekkoromtól nagyon érdekelt a kézművesség. Tizenkét-tizenhárom éves koromban már az összes rokonom tudta, hogy nekem gyöngyfűzős, origamis kis könyveket, esetleg színes papírokat, gyöngyöket, damilt és hasonló kézműves kellékeket kell venni születésnapomra vagy karácsonyra. A szüleim, állításuk szerint legalábbis, már ekkor tudták, hogy nekem ebből kell megélnem.
Mivel mindig is nagyon szerettem olvasni, és kifejezetten jó nyelvérzékkel rendelkezem, szinte magától értetődő volt, hogy bölcsészkarra fogok iratkozni, ahol magyar irodalmat és valami idegen nyelvet fogok tanulni. Végül a német mellett döntöttem, mindig is ezt tartottam a francia és a spanyol mellett a legizgalmasabb európai nyelvnek, de úgy gondoltam, Magyarországon majd ezzel tudok a legjobban érvényesülni. Mivel az egyetem mellett jól jön az embernek némi plusz bevétel, én nem valamiféle diákmunkára adtam a derekam, hanem elővettem a mindenkori hobbim, és a saját kezemmel készített ékszereket kezdtem árulni. Először csak a csoportomban, majd az évfolyamon, aztán már az alsóbb és felsőbb évfolyamokon, a magiszteris hallgatóknak vagy a doktoranduszoknak, egy idő után pedig a tanáraim is rákaptak.
Nagyon gyorsan rájöttem, hogy könnyen lehet ezt akár még ennél is szélesebb körben is terjeszteni. A „szolgáltatásom” híre egyébként is szájról szájra terjed, ahhoz, hogy az ismerettségem növeljem, tulajdonképpen csak egy laptopra volt szükségem, és egy profilra néhány közösségi média oldalon. Szóval nagyon gyorsan odáig fajult a dolog, hogy már a szociális médián hirdettem a termékeim, és szinte megdöbbentő volt, hogy mekkora a kereslet rá! Az egyetem utolsó évére így kvázi teljes munkaidőben készítettem otthon az ékszereket, és mit ne mondjak, nagyon szuperül megéltem belőle! És ha már ez így kialakult, azt egyetem után sem hagytam abba, hanem sokkal komolyabban kezdtem foglalkozni vele, immár magánvállalkozóként értékesítem a kézzel készült ékszereket. Ehhez persze már komolyabb háttér kellett, mint egy facebook-oldal, tehát vettem magamnak egy domaint, és egy stílusos kis weboldalt üzemeltetek otthonról.
Mindeközben pedig viharos kapcsolatom alakult ki a technikával. Néha internet nem volt a koliban, hogy a beküldött rendelésekhez tudjam igazítani a termelést, egy időben pedig a laptopom romlott el, így a szobatársamét kellett folyamatosan kölcsönkérnem. Egy idő után már megunhatta szegény lány, hogy folyton a laptopján lógok, hiszen pörögtek a rendelések, folyamatosan figyelnem kellett őket, így egyszer csak jelezte, hogy egyébként van hozzánk tök közel egy nagyon jó notebook szerviz, vigyem már be oda a gépemet.
Nekem eleinte nem fűlött a dologhoz annyira a fogam, szentül meg voltam győződve arról, hogy szervizbe nem érdemes gépet vinni, csak kihasználnak a szakemberek, mindenfélét rád tukmálnak, aztán csak feleslegesen többet költesz, mint ami szükséges lenne, de végül az egyetemen is vészesen közeledett a vizsgaidőszak, és nagyon szükségem volt a gépemre, szóval beadtam a derekam, és elvittem a laptopom a PCmentorhoz. Valami elképesztő volt, hogy mennyire gyorsan végeztek a javítással, ráadásul kedvesek és segítőkészek voltak, egyáltalán nem éreztem azt, hogy bármit rám akarnának nyomni, sőt, a lehető legolcsóbban oldottuk meg a dolgokat, ami egyetemistaként számomra igencsak releváns szempont volt.
Nálam azóta is dübörög az üzlet. Mint ahogy mondtam, egy ideje már saját weboldalam van, ezen keresztül forgalmazom a termékeim, és habár nagyon örülök, hogy elvégeztem az egyetemet, végül nem is volt szükségem arra, hogy a szakmámban próbáljak meg elhelyezkedni. Otthonról dolgozom, azzal foglalkozom, amit szeretek, és hihetetlen, hogy mennyire jól működik ez a dolog. Ráadásul, ha notebook szerviz kell, azóta is mindig a PCmentorhoz járok, és mindig meg vagyok elégedve a munkájukkal.