Anyukám pár éve belekezdett egy kézműves webshop üzemeltetésébe. Teljesen egyedül kezdte, a dolog abból indult, hogy a megkötött vagy hímzett dolgai nagyon felgyűltek az évek alatt, és nem volt szíve kidobni őket.
Akkor mondtuk neki a húgommal, hogy rakja föl a netre a termékeit, hátha lesz rá kereslet. Persze igazunk lett, és anya vállalkozása viszonylag rövid idő alatt befutott. A webshopnak saját futárszolgálata van, anyu ehhez ragaszkodott. Mostanra annyi megrendelés érkezik be rendszeresen, hogy anyunak háromra kellett bővítenie a futárok számát.
A múlt hétvégén meglátogattam, akkor mesélte el azt is, hogy az új munkaerőnek autóra is szüksége lesz, és még nem tudja, honnan szerzi be. Mondta, hogy nemrég hallott valamit a flottakezelésről az egyik barátnőjétől, és azon gondolkodik, hogy ő igénybe tudna-e venni egy ilyen szolgáltatást. Négy autó van a cég nevén, most kellene az ötödik jármű. Mondtam neki, hogy az korántsem egy flottányi.
De ő biztatott, hogy keressek rá a neten, hátha van olyan cég, amelyik pár autó flottakezelését is vállalja.
És igaza lett, mert nem sokkal később rá is leltem a sokat ígérő honlapra. A szokásostól eltérően el is magyarázták a szolgáltatásuk lényegét, így a laikus, mint anyu és én is megértette a dolog lényegét. Persze fel kellett olvasnom neki a szöveget, mert utálja használni a számítógépet. Nem hiába, valódi kézműves.
Utána azért még megvitattunk pár kérdést, Anyu fel akarta hívni őket, de mondtam neki, hogy van egy visszahívás kérő lehetőség a flottakezelés oldalon, válassza inkább ezt az utóbbit, és akkor nem fizet a hívásért. Nagy nehezen arra is rá tudtam venni, hogy töltsük ki az ajánlatkérő űrlapot. Ebbe végül csak akkor ment bele, mikor felajánlottam, hogy az én e-mail címemet adom meg, és majd telefonon vagy személyesen értesítem a fejleményekről. Egy idő után nagyon idegesítő ez az internet-ellenessége. Mint már eddig is többször, most is óvatlanul beleszaladtam a vitába. Mondtam neki, hogy bárhogyan is szidja, ha a flottakezelésből lesz valami, az csak az internetnek köszönhető.
Persze erre rögtön kijött a sodrából és olyanokat mondott, hogy persze ezt én nem érthetem, mert engem is behálózott ez az ördögtől való rendszer. Alig bírtam megállni hangos nevetés nélkül, mert nagyon jól beletrafált a hálózat szóba, pedig nem is tud angolul.
Én erre azzal vágtam vissza, hogy őt is, mert a kézműves termékeit is a neten keresztül adja el. Erre ő elkezdte magyarázni, hogy a cél szentesíti az eszközt, tehát az nem számít, és egyébként sem ő foglalkozik a honlap kezelésével, mert amíg csak él, ellenáll, nem szennyezi be magát az internet mocskával, inkább marad a hintaszékében és tovább kötöget meg horgol.
Persze könnyű dolga van, megteheti, mert a húgom, Betti tartja karban a honlapot, ő foglalkozik az e-mailekkel, ilyesmivel. Már egy ideje nem láttam, mert nagyon szeret utazgatni, ezen a hétvégén éppen Velencébe ugrottak el, Olaszországba.
Ezzel a heves, tíz perces monológgal aztán végleg leszerelt. Feladtam, és mint előtte olyan sokszor, most is megfogadtam, hogy többet nem állok le vele ezen vitatkozni, mert csak az az eredménye, hogy mindketten jól felhúzzuk magunkat.
Hétfő este aztán beugrottam hozzá, mert meg akartam neki mutatni az e-mailt. Ő azzal fogadott, hogy már délelőtt felhívták a cégtől, és megbeszéltek mindent az ügyintézővel, szerdára kapott időpontot. Azt mondta, nagyon kedves volt a telefonban, úgyhogy alig várja a találkozót.
Persze nem felejtett el szólni nekik, hogy ha valami fontos ügyben értesítik, azt telefonon tegyék, és ne e-mailben.
Pont mikor haza indultam, akkor érkezett meg Betti; ő még anyáékkal lakik. Persze egy kicsit még én is visszamentem vele, mert szerettem volna, ha mesél a hétvégi vakációjáról. A beszámolóból úgy tűnt, hogy csodásan érezte magát.
Aztán Betti visszakérdezett, arról, hogy mi volt itthon. Mikor a „kis vitánkról” meséltem neki, amit anyuval folytattunk le (vagyis inkább csak ő, de mindegy), jót kuncogott az egészen. Mondta, hogy látszik, elszoktam az otthoni légkörtől.
Persze aztán meséltem neki a flottakezelésről is, még a honlapot is megmutattam gyorsan, hogy tudja, miről van szó. Örült ennek az ötletnek, mert már régóta ki akart magának eszközölni egy kocsit. Azt mondta, most eljött a lehetőség, megbeszéli anyuval.
Sok sikert kívántam neki, és hozzátettem, hogy, ha nem hozza föl az internet témáját, szerintem nyert ügye van.
Remélem tényleg sikerül szerződést kötniük a flottakezelővel.