A lányommal egy egészen furcsa eset történt. Nem esett ki gyerekkorában két tejfoga: a két legelső, alsó pici fogak. Tinédzser korában azt mondta a fogorvos, hogy szívesen kicseréli őket, de Anita nagyon félt. Már hozzá szokott, hogy a kis, kopott és érzékeny tejfogai miatt még a szendvicset is késsel és villával kell enni, hiszen nem tud harapni; és ahhoz is hozzá szokott, hogy úgy mosolyogjon, hogy az alsó szájpréme eltakarja az alsó fogsorát. A gyerekkori barátai és a család tudták, hogy miért van ez, de egy idegen, aki akkoriban ismerte meg őt, nem is nagyon vette észre, hogy mi van a lányom fogaival.
De aztán, nem is olyan rég, amikor Anita már húsz év körül volt és a tejfogai már rettenetes el voltak kopva, egyszer csak el kezdtek kotyogni a kis ragaszkodók. Örültünk is meg nem is a dolognak. El mentünk készíttetni egy röntgen képet, de mint kiderült, az állkapocs csontban nem voltak készenlétben álló új fogak, egyszerűen csak a sok megerőltetéstől és a hosszú élettől fáradtan, úgy döntött az a két piciség, hogy örök búcsút vesznek a lányom álkapcsától.
Most már muszáj volt lépni, nem volt mit tenni. Eljött az új fogak ideje. Utána néztem a fogpótlás lehetőségeinek. Hamar rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy Anitának milyen típusú fogpótlásra van szüksége, mivel szinte senki nem említette ezeket az első fogakat, semmilyen esetben sem. Úgy döntöttem, hogy a fogorvosra bízom magunkat és aztán egész este arról néztem videókat, hogy hogyan faragnak apró kis fogakat a fogorvostan-hallgató diákok az egyetemi óráikon, vagy épp házi feladatként. Világ életemben imádtam a kézművességet és rengeteg türelmem volt mindenféle apró, precizitás igénylő tárgy elkészítésére. Tudtam, hogy az lehetetlen, hogy én készítsem el Anita fogait, hiszen még soha nem faragtam fogat, és ha igen, akkor sem engednék meg, de azért támadt egy kedves ötletem…
Végül az implantátum beültetése mellett döntöttünk szekértői ajánlásra. Az orvosi kihúzta a két, apró tejfogat és új fogakat varázsolt a helyükbe. Hihetetlen volt Anitát teljes fogsorral látni, nagyon fellángolt bennem az anyai szeretet. Örültem, hogy végre teljesnek érezheti magát minden téren. Az új fogaira nagyon kell majd vigyázzon, az orvos nagyon hangsúlyosan kiemelte, hogy soha, semmiképpen se próbáljon semmit kinyitni a fogaival, legyen szó akár egy üveg kupakjáról akár egy pisztácia magról. Sőt, a napraforgó és a tökmag fogyasztását sem ajánlotta neki, csupán hámozott állapotban. De, a jó hír, mégis az volt, hogy most már tudod harapni, hiszen volt, ami ellent tartson a fenti fogainak. Nagyjából egy másfél hétre a műtét után, miután már a varratokat is kiszedték szegény lányból, már teljes biztonsággal meg tudott enni egy almát, anélkül, hogy késsel elő kellett volna készítenie az őrlő fogai számára.
A boldogságtól eltelve, úgy döntöttem, hogy véghez viszem a tervemet, amit aznap este eszeltem ki, amikor a fogpótlás lehetőségeiről olvasgattam. Elkezdtem faragó tanfolyamra járni, és öt hónap múlva egy óriási gipszfogsorral állítottam vissza a fogorvosos. Ennyi időbe teltmegtanulnom szépen faragni, fogakat készíteni, valamint tanulmányozni az alsó és a felső fogsort. Úgy gondoltam, hogyha készítek neki egy ilyet, azon könnyebben példázhat a kuncsaftjainak, főleg a gyerekeknek tudja majd könnyen bemutatni. Nagyon hálásan fogadta az ajándékomat és el is helyezte a rendelőjében.
Ez már jó pár éve történt. Anita azóta sem szokott le az alsó fogsorát takaró mosolyáról, de adott helyzetekben már mert teljes fogsorral is vigyorogni. Nekem azóta pedig meg teljesen új hobbim van (a gyöngyfűzés, táskavarrás és nemezelés után) teljesen belehabarodtam a faragásba. Nem álltam le annál az óriás fogsornál. Ma már fából faragok mindenfélét, de főleg belső szerveket, amiket megfestek és gyerekorvosoknak ajándékozok, hogy bátran tudják megmutatni a csöppségeknek, hogy mi rejtőzik bennük, és hogy esetleg melyik szervük kell meggyógyuljon.